Csillagfények

Szerénység és alázatosság – avagy tanmese az egóról

Sok, magát spirituális embernek/tanítónak/mesternek gondoló, valló emberből hiányzik a szerénység és alázat!

Lehet, hogy nagy tudása van. Az is lehet, hogy nagy dolgok véghezvitelére született. Ám, ha ez a két tulajdonság nincs meg benne, és önös érdekeinek szolgálatába akar hajtani más embereket, akkor addig nem fogja tudni elérni, megvalósítani a maga elé vizionált beteljesülést, amíg fel nem hagy az egó játszmájával.

Lehet itt beszélni szeretetről, segítőkészségről, önfeláldozásról, ezek mind hiábavalóak, ha az egyén mindent és mindenkit a saját céljainak béklyóiba akar betörni.

Majd amikor elengedi az akarást, és valódi, mély alázattal közelít feladata felé, akkor, és csakis akkor fognak melléállni azok az igaz Segítők, akik lehetővé teszik feladata, küldetése teljesítését. Mert egyedül nem megy! Egóból nem megy! Akarásból nem megy!

Csakis igaz, önzetlen, tiszta szívből jövő teremtéssel érheti el a csodát minden földi lény!

Az „Én vagyok a Nap, és magam köré állítok minden csillagot” elv nem működik! Ezt vegyétek tudomásul.

Az „Én egy csillag vagyok a sok közül, s együtt alkotunk egy csodás égboltot” hozzáállás az, ami működik.

Időnként egy-egy csillag fényesebben ragyog a többinél, időnként pedig ki-kigyullad egy-egy másik csillag. Némelyek csak pislákolnak még, s vannak olyanok is, amik fényes csóvát maga után húzva hullik alá, ha már beteljesítette feladatát.

Mindannyian ilyen csillagok vagyunk. Nem Napok! Nap csak egy van, ami a Teremtő Forrást hivatott jelképezni. Ehhez a Teremtő Forráshoz csatlakozva tudsz fényes csillagként ragyogni, a többi csillaggal együtt. Ám ha minden fényt magadnak akarsz, egy darabig fényesen ragyoghatsz ugyan, de az igaz csillagokat nem tudod tartósan saját pályádra állítani, mert ők a Nap pályájának vonzásában mozognak. Kósza csillagokkal pedig nem tudod elérni Isteni Küldetésed beteljesítését.

Az életünk választások sorozatából áll. Mindaddig, amíg magadat Napnak gondolod, illúziókba kergeted magad, s idővel kialszik csillagfényed.

Amikor megérted ezen fényed értékességét, amit kellő alázattal és szerénységgel felvállalsz, akkor válsz egyre fényesebb és ragyogóbb csillaggá az Égbolton. S ekkor tudsz maradandóan világítani Belső Fényed által.

Az önzés, az egó, és az akarás az, amik kioltják ezt a Belső Fényt! A kétszínűségről nem is beszélve! Előbb-utóbb minden kígyó a saját farkába harap!

Gondolkozz el Kis Csillag! Ne az agyaddal, hanem a szíveddel! Ott hozd meg a választásaidat, kapcsolódva a Forrással, hogy tartósan, egyre fényesebben ragyoghass. 

Te csak egy Csillag vagy, nem a Nap!

Faragó Éva – Suttogó Angyal