Advent idején
Az ősz az elmúlásról, a búcsúról és az emlékezésről szól.
Lelkem alig várja már a telet. Vágyja ezt a szépséget.
A tél elfed, beborít, és megvédi az elhullott magokat.
Várják sorsukat a mélyben, várják a tavaszi napsugarat.
Ahogy eltűnnek a formák a hó alatt, és szinte vakít a fény,
úgy tisztul bennem minden, minden a lelkem mélyén.
Készülődöm! Készül a lelkem is az Ünnepre,
és vágyja, hogy díszbe öltözzön ő is Szenteste.
Odakint havazik, befed mindent a fehérség,
elvesznek a formák, és elönt valami melegség.
A szívem tiszta, akár a csillogó hó odakinn,
a lelkem készül, s szép, ünneplő ruhába öltözik.
Faragó Éva, Szösszenetek, 2017.11.29.